BEMUTATKOZÁS

Integratív életmód terápiás támogatás

  •  onkológiai kezeléseket támogató életmód program
  •  rehabilitációs, újraépítő életmódprogram
  •  preventív, megelőző életprogram
  •  tüneti kezelés, palliatív terápia, fájdalomcsillapítás
  •  hospice tanácsadás, gyászmunka

CV megtekintése ››

HITVALLÁSOM

Már háziorvos koromban is felfigyeltem tá, hogy milyen erőteljesen jelennek meg testi tünetek formájában a megoldatlan konfliktusok, a be nem gyógyult lelki sebek, és hogy milyen hatalmas gyógyító ereje van már néhány perc értő figyelemnek, és pár támogató szónak.

A Hospice munka során megtanultam a betegeimtől, hogy minden testi tünet összetett, és nem csak konkrét szervi oka van, hanem a lélek mélyén felhalmozódott problémák is befolyásolják.

Több évtizedes onkológiai praxisom során kirajzolódott az az igazság, hogy a megelőzés, a korai diagnosztika, illetve a korszerű onkológiai kezelések mellett mennyire fontos az a folyamat, amelyet mi emberek hozzá tudunk tenni a saját erőnkből, akaratunkból, változtatni tudásunkból a saját gyógyulásunk érdekében.

Az is nyilvánvalóvá vált, hogy amennyiben az ember tájékozódni szeretne, segítő, támaszadó technikákat keresne, elveszik a kontrolálatlan információözönben –kiváló szakemberek (orvosok és természetgyógászok egyaránt) saját útjukat hirdető túlélő igazi hősök, féligazságokra támaszkodó kóklerek, önjelölt próféták elképzelései, tanai között próbál eligazodni, nem sejtve, hogy saját, személyre szabott, csakis kizárólag neki szóló egyedi és egyéni útja van, amelyhez saját egyénre szabott megelőző, gyógyuló, vagy rehabilitációs életmód kialakításra van szüksége – mint ahogyan a betegsége orvosi kezelése is egyedi, személyre szabott..

Minderre ráérezni, a saját utunkra rálátni, sőt elindulni, járni rajta nehéz feladat. Jó, ha az ember belenézhet egy tiszta tükörbe, megláthatja magát, ső a tükör „ varázstükör”, hiszen nem csak visszatükröz, hanem szeretettel és tudással kézen fog, tanít és visz előre.

HOGYAN TOVÁBB?

A modern onkológiai szemlélet szerint minden pillanatban daganatmentességünk egy kényes genetikai egyensúly függvénye.

Egyik oldalról az onkogének támadnak, melyek vagy provokáló hatásra aktivizálódnak, vagy génmutáció eredményeképpen. Leggyakrabban azonban civilizálódott állapotunk, megteremtett mesterséges környezetünk, a „leigázott” és átalakított természet negatív hatásai okoznak onkogén túlműködést. Egészségtelen életmódunk, rossz táplálkozási szokásaink, vegyszereink – melyekkel táplálékaink tartósságát, élvezhetőségét kívánjuk fokozni, ivóvizünk rossz minősége, függőségünk alkoholtól, nikotintól, valamint vegyszerekkel, elektronizált életmódunkkal szennyezett levegőnk rákkeltő hatásáról sokkolóan sokat tudunk mindannyian, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk a fertőzések kóroki szerepét sem.

A másik, védekező oldalról aránylag kevesebb az információnk, bár jelentőségét ösztönösen érezzük. A szupresszor génekről van szó. Hatásukat az immunrendszeren keresztül fejtik ki és biztosítják szervezetünk védelmét a daganatos betegségekkel szemben. Érthető tehát, hogy akár az immunrendszer bizonyos megbetegedései, akár fenti gének sérülése védtelenné tesz minket a daganatokkal szemben. A genetikai gyógyító manipulációk a jövő ígéretei. Jelenleg az immunrendszer stimulálásában vannak kiaknázatlan lehetőségeink.

Egyre inkább elfogadott az a tény, hogy rendszeres testmozgás, segítő táplálkozás (mely nem csak a rossz minőségű ételek kerülését jelenti, hanem támogató táplálékok fogyasztását is) valamint a lelki egyensúly megtartása mind-mind az immunrendszert erősítik. A pszichoneuroimmunológiai kutatások kimutatták, hogy lelkiállapotunk és az immunrendszer kapcsolata szoros, s bizonyos lelkiállapotok az immunrendszer csökkent működését, ezen belül is az un. daganatbeengedő képességért felelős immunsejtek számának csökkenését, illetve a meglévők működészavarát okozzák. Mindezek alapján talán megszerkeszthető egy un. rákbeteg személyiség, melynek legfőbb jellemzője hogy magát rendszerint háttérbe helyezi, nem tud nemet mondani, kedves, áldott jó ember, s mindezekből adódóan nincs meg a megküzdési stratégiája egy nehéz életkonfliktus megoldására, így hát nem harcol, megadja magát.

Érdemes tehát elgondolkodnia, s mindazon túl, hogy táplálkozását, életmódját, káros szokásait végiggondolja, fel kell tennie magának a kérdést, hogy szereti-e saját magát, mikor használta utoljára azt a szót érvként, hogy énnekem így jó, ezt szeretném, nekem ez fontos, s mikor mondott utoljára nemet. Őrlődik-e olyan konfliktusban, melynek megoldására nincsenek meg az eszközei a személyiségében. Mindez persze önmagában kevés a betegség provokálására, de az átlagos környezeti hatások, valamint átlagos hajlamosító tényezők esetén, különösen genetikai terheltség esetén nagyobb esélyt adnak a betegség kialakulásának.

Ha már megfogalmazódott a tenni akarás szükségessége, álljon meg egy kis időre: tartson önvizsgálatot a fenti szempontok alapján – és döntsön: hogyan tovább?

Dr. Borbényi Erika

BEJELENTKEZÉS