INTEGRATÍV ONKOLÓGIAI TANÁCSADÁS

Mi is az integratív onkológia?

Az integratív onkológiai megközelítés korunk egyre inkább elterjedő, és tudományozottan is megalapozott szemléletét jelenti; integrálja (beépíti) és használja a harmadik évezred életmód kutatásának eredményeit, valamint a több ezeréves tudásbázist a rákbetegek gyógyításának folyamatában: a megelőzésben, a terápiák hatékonyságának növelésében, a minőségi túlélésben, a visszaesés megelőzésében, és előrehaladott esetekben az életminőség javításában is.

Gondolkodásmódjára a holisztikus (a görög holos szóból ered, teljességet jelent) értelmezés jellemző, amely szerint az embert egésznek veszi, feltételezi a test, az értelem, lélek, szellem egységét.

Miért is jó ez a megközelítés? Miben segít ez a tanácsadás?

Integratív szemlélettel képzett onkológus segítségével megtanít bennünket arra, hogy saját személyünkre szabottan hogyan tudjuk életmódunk megváltoztatásával saját erőinket – ahogyan Hippokratész fogalmaz: a belső orvosunkat – mozgósítani gyógyulásunk érdekében.

  • Így ír erről egy túlélő:

„A konzultációk során rájöttem, hogy integratív onkológiai szemlélet az egész test megértéséről szól… Sokat tanultam arról, hogy egyre több bizonyíték-alapú kutatás szól számos, az onkológiai ellátás mellé beépíthető lehetőségekről, amelyekkel én magam is hozzájárulhatok a saját gyógyulásomhoz. Nekem, mint betegnek fontos volt megértenem, hogy mely kezeléseket, vagy javaslatokat támasztottak már alá evidencia alapú kutatások, és így szét tudtam választani őket azoktól, amelyek hatékonyságát még nem megfelelően igazolták. Saját gyógyulási utam során sok szempontból segítségemre volt ez a fajta tanácsadás, valamint az alkalmazott kezelések; először is megtalálni a lelki békét a betegségemben; másodszor megszüntetni számtalan stressz faktort az életemben, valamint kezelni tudni a nem kivédhetőket; és harmadszor segített enyhíteni a kezelések során kialakult fáradtságot. Képes lettem együtt élni a rákbetegséggel, és elfogadni, sőt elhinni azt, hogy tünetmentesen túlélhető, vagy krónikus betegséggé szelídíthető.”

  • Így ír erről egy rákbetegségben szenvedő, és annak túlélési lehetőségeit kutató professzor, Dr David Servan-Schreiber „A rák ellen” c könyvében:

„Valamennyien kihasználhatjuk a rákkal kapcsolatos ismeretekben bekövetkezett forradalmi változást, hogy védekezzünk, és gondoskodjunk magunkról. Ehhez azonban forradalmi változásra van szükség a tudatosságunkban is. Mindenekelőtt a bennünk lévő élet értékével és szépségével kell tisztában lennünk. Úgy kell figyelnünk rá és gondoskodnunk róla, mintha egy ránk bízott gyermekről lenne szó. A tudatosságnak köszönhetően elkerülhetjük a fiziológiánkban esett károkat, és nem nyújtunk táptalajt a ráknak. A tudatosság segítségével a magunk javára fordíthatjuk az életerőnket tápláló és fenntartó tényezőket.”

  • És így ír erről talán kissé élesen fogalmazva René Jules Dubos, a Rockefeller Egyetem néhai professzora, az első, kereskedelmi forgalomba hozott antibiotikum (gramicidin) felfedezője:

„Világéletemben úgy éreztem, hogy az orvostudomány egyetlen problémája éppen a tudományosság hiánya. A modern orvostudományt csak akkor nevezhetjük igazán tudományosnak, ha az orvosok és betegeik megtanulják a test és szellem vis medicatrix naturae (a természet gyógyító ereje) által mozgatott erőinek a kezelését”

HOGYAN ÁLLJAK A BETEGSÉGEMHEZ?

A rák mindannyiunkban ott lappang. Testünk a többi élő szervezethez hasonlóan „hibás” sejteket is termel. Ez a daganatos betegség kialakulásának alapja. Ám a testünkben olyan mechanizmusok is működnek, amelyek felismerik, és nem hagyják tovább létezni ezeket a rosszindulatú sejteket.

Amennyiben a védekező rendszerünk – akár a gének szintjén is, de csökkent működésű, létrejön a rákbetegség. Ahhoz, hogy a különböző képalkotókkal észlelhető elváltozás létrejöjjön, közel egymillió daganatos sejtnek kell összetömörülnie egy adott szervünkben. A növekvő daganat nagyon gyakran tünetmentes, csak bizonyos méretet elérve ismerhető fel tünetei alapján. A daganat felismerését követően szakértői csoport un. onkotim dönt a kezelések folyamatáról . A műtétről, a gyógyszerekről, vagy a sugárkezelésről.

Milyen gyakran halljuk a kezelések végeztével, hogy nem kell semmit tenni, menj haza, és éld tovább az életed. De egy bölcs keleti mondás szerint, ha mindig ugyanazt csináljuk, ugyanaz fog történni. De akkor mi legyen? Úgy tűnik, a kulcsszó a változás.. de hogyan? hogyan tudok rálátni magamra, a saját életemre. Ki tart nekem tükröt, hogy tisztán láthassam, amit látnom kell? Ki segít nekem megszabadulni a szorongástól, félelmektől, bűntudattól?

Kinek, és mit higgyek el? Hogyan ismerem fel a segítő szakembereket, és hogyan tudom elkerülni a szélhámosokat és önjelölt prófétákat? Rengeteg kérdés merül fel.

Mindenre van válasz

„Az orvos – és különösen az onkológus – legnagyobb félelme, hogy hamis reményeket kelt. Valamennyien azt tanultuk, hogy az a legfájdalmasabb érzés a beteg számára, ha csalódik a betarthatatlan ígéretekben. Az a veszély is fennáll, hogy a betegek egy része naivan bízik majd a természetes módszerekben, ezért nem is hagyja abba a dohányzást, nem jár el a mammográfiai szűrővizsgálatokra, és nem hajlandó alávetni magát a kemoterápiának és a hasonlóan kellemetlen kezeléseknek. Ezen – egyébként jogos – aggályok miatt kollégáim egy része kategorikusan elutasítja az ismert hagyományos gyógymódoktól eltérő módszereket. Ezzel azonban kizárjuk az orvostudomány fogalomköréből azt a lehetőségünket, hogy a saját kezünkbe vegyük életünk irányítását. Mintha semmit sem tehetnénk annak érdekében, hogy aktívan védekezzünk a rák ellen – a betegség előtt és után. E passzivitásra buzdítás eredménye a reménytelenség kultúrája. Ráadásul hamis reménytelenségről van szó, hiszen a tudományos bizonyítékok alapján igenis jelentősen befolyásolhatjuk testünk rákképző mechanizmusainak ellenálló erőit”

A korai kutatások már jelezték azt a tényt, hogy a betegség alakulásához a páciens együttműködése, sőt saját ereje is szükséges, és ha nem csak „elszenvedi a kezeléseket, hanem aktívan hozzájárul a sikeréhez, akkor több eséllyel tudja túlélni.

„Valamennyien kihasználhatjuk a rákkal kapcsolatos ismeretekben bekövetkezett forradalmi változást, hogy védekezzünk, és gondoskodjunk magunkról. Ehhez azonban forradalmi változásra van szükség a tudatosságunkban is. Mindenekelőtt a bennünk lévő élet értékével és szépségével kell tisztában lennünk. Úgy kell figyelnünk rá és gondoskodnunk róla, mintha egy ránk bízott gyermekről lenne szó. A tudatosságnak köszönhetően elkerülhetjük a fiziológiánkban esett károkat, és nem nyújtunk táptalajt a ráknak. A tudatosság segítségével a magunk javára fordíthatjuk az életerőnket tápláló és fenntartó tényezőket.”

dr. David Servane Schreiber